a tévedések vígjátéka

"Ilyen Szóval ilyen Veled összeveszve lenni. Furcsa. Kié a szőkeséged, nem tudom. De az egész ennyit nem ér. Nyilván más zavar bennem, nem ez. Ha más, mondd el, csupa vaj a fülem mögött. Mert ennyire apró dolog nem zavarhat. Ha mégis, az azt jelenti, hogy ez volt az utolsó csepp a pohárban. De akkor mik voltak az előzőek? Ha viszont tényleg voltak előzőek, miért hallgattál? Miért nem mondtad őket, hogy javuljak? Mert részemről feléd nincsenek cseppek, úgy imádlak, ahogy vagy. Most elveszett egy szeletem? sAJNÁLOM."

and just like this.

wieder dieselbe Platte.

Itt ülök egy teréz körúti étteremben, és azon gondolkozom, hogy miért kell minden olasz étteremben szar, nyál, fos romantikus számokat nyomatni, amitől normál embernek a bele kifordul. 

Biztos ezt most csak azért mondom, mert fáradt vagyok, nyűgös, és belevágom a nagykést abba, aki az elkövetkezendő pár órában nem normális úton fog hozzám szólni. Nem tudom, hogy mitől van bennem ez a nagy ideg, és feszültség, de jobb ilyenkor, ha nem kell emberek közé mennem. 

De néha nem lehet mit tenni, ha jönni kell, hát jönni kell. 

Ja egyébként zene terén új szerelmem van,  mégpedig a Carbonfools nevű magyar együttes. Eddig mégegyik zenekar sem jutott el arra a rajongói szintre, hogy kitegyem a képüket a laptopom kijezőjére, de tegnap este ez is megtörtént :)

Letöltöttem az albumjaikat, és ma egész nap a Pony c. számuk bömbölt a fülemben.  Ajánlom mindenkinek.

No.

Lassan off.

Életem legnehezebb 3 órája következik. mindenki kívánjon szerencsét. 

Nagyon veszélyes állapotban vagyok.
Sok felé szaladgálok, semmi időm nincs, mégis a fél karom odaadnám azért, hogy valaki megsimogassa az arcom, és átöleljen. szavak nélkül. csendben.
veszélyes...

Pénteken Péterffy Bori, Vad Fruttik és még sokan mások a Gödörben. Gyertek, gyertek!

Tegnap sikerült az egész napomat rohangálással tölteni,és csak este 6kor leülni. A tegnapi napon először... Pályázattal rohangáltam, és egyéb nem olyan fontos, viszont annál kellemesebb elintézni valóim akadtak. 

Ha valaki esetleg közlekedik vonattal, az istvántelki vasútállomást jól vegye szemügyre, mert az ugyanis egy forgatás helyszíne, ahol tegnap leszállhattam és körülnézhettem :) Egyébként a Debt című angol-ausztrál koprodukciós filmet forgatják.

Ma megint csak rohangálás lesz, és futkosás, de hátha egy teázás vagy egy forró csokizás is belefér majd Krisszel. Jó lenne.

Vasárnap lesz a bemutatója a Selyma című színdarabnak az Akku nevű helyen, este 7-kor. Én biztos ott leszek. :) Ha valakit érdekel, csak sikoltson, és intézkedem.

El kell mondanom, mennyire jó érzés büszkének lenni a barátaimra. Nagyon. :) 

mielőtt meghatódottságomban elbőgöm magam, megyek, és felöltözöm, és nekivágok a mai napnak :)

Rossz hír: megint belelovaltam magam egy olyan dologba, amire alapjáraton nem voltam alkalmas, mégis meglepődtem, hogy nem sikerült. 

Jó hír: Egyre kevésbé izgat. 

Tegnap a sikertelen énekkari felvételi után Krissel sört iszogattunk a duna pláza előtt, és Beyoncét énekeltünk több-kevesebb sikerrel. 

Aztán megbeszéltük, hogy Gwyneth Palthrow mekkora csalódás,mert hiszen elhagyja sok év házasság és egy Apple nevű kislány után a férjét, akibe 6 éve szerelmes vagyok, azaz Chris Martint. Ok, talán nem a világ legsármosabb férfija, de az egyszerűsége, és a nyugalma számomra mindigis nagyon vonzó volt. 

Megint itt ülök reggel, és nézek ki az ablakon, és az a baj, hogy mostanság megint kezd rámtörni valami olyan, amit nem szeretnék, ha rámtörne, mert akkor megint jönne a blogomban egy rózsaszín felleges, majd egy panaszkodós rész, amire senki nem kíváncsi :D

Elmesélem inkább, hogy méregtelenítek, szűz teával, amit mindenkinek ajánlok, mert nagyon finom, és megteszi a hatását. 

Még mindig nem tudtam magam kipihenni a hétvége óta, ami számomra azt az üzenetet hordozza, hogy a szervezetem és az immunrendszerem katasztrofális állapotban van, és ezen  kéne most változtatnom sürgősen. 

Azon is elgondolkodtam, hogy vannak emberek a környezetemben, fiúk s lányok, akiket egyre jobban nem tudok hova tenni... ami nem feltétlenül jelent rosszat, csak nagyon furcsa :)

És most, ha minden igaz, be fogok ide illeszteni egy videót:

Nem, mégsem, mert nem engedi a jútyúb. Szóval csak a linkjét

http://www.youtube.com/watch?v=Dw74Wp29HX4&feature=channel

Akinek esetleg nincs kedve linekre kattintgatni, mert hát ma ez is előfordul, azoknak elárulom, hogy Beyoncé - Me, myself& I című száma van beillesztve. 

Ez  engem mindig megnyugtat...hátha esetleg másokat is. 

Ja, és itt egy pár kép Bével töltött múlt vasárnapunkról. A teljesség igénye nélkül. 

Nos, ezek lennénk mi :D

Végre egyedül. Itthon. Tegnap este egy üveg sör és egy zacskó csipsz társaságában megnéztem a Bridget Jones-filmeket. Aztán elaludtam. :)

És most ébredtem fel.

Mára nincs semmi nagyon konkrét tervem. Talán elmegyek sétálni, vagy Krisszel kiugrom a bolha piacra írható dévédéért.

De egyelőre csak az épp készülő jázmin-teámra tudok gondolni, amit pokrócba göngyölve az erkély mellett a fotelban fogok meginni :)

Semmi más nem kell a harmóniához. Illetve kell, de nem bánom, hogy nincs :)

Ma talán kicsit összeszedettebb, és megfontoltabb leszek. Talán.
Annyi minden történik velem mostanság egy nap, hogy ilyenkor késő este, amikor megpróbálom felidézni őket, erősen koncentrálnom kell. 

Arra kifejezetten emlékszem, hogy a reggelt egy banánnal indítottam, és utána rendet raktam a szobámban, mert néha az is kell.
Miközben a ruháimat szortíroztam, beraktam egy dvd-t, amit hétvégén vettem olcsóér'. A film a Drágaságom címet viseli, afféle francia romantikus, ugyanakkor elgondolkodtató film. Annyira tetszett, hogy megnéztem még egyszer, de közben már fél aggyal az oroszra koncentráltam, mert ugye azt is kell gyakorolni, ha az ember Szentpétervárra készül egy, de legfeljebb két éven belül.

Utána volt egy találkozóm, egy kedves ismerősömmel, akinek a nevét nem írom ki, és azt sem, hogy milyen kabát volt rajta, mert a végén még feljelent...khm:D.
Vele sikerült elvarrni egy egy hete lógó(!) cérnaszálat, amit majdnem megkönnyeztem, de aztán mégsem, mert egy. semmi értelme nem lett volna sírni, kettő. nem szeretem mások előtt eltörni azt a bizonyos mécsest. Ezzel kapcsolatban vannak még dolgok, amiket nem értek, de biztosan megemésztem őket, csak a felfogásom gyorsasága, és a velem történő dolgok sokasága fordítottan arányos.... mert van mostanság bőven mit emésztgetni, meg kell vallani.
Mindenből igyekszem tanulni, és meglátni mindenben a jót. Csak sikerül. Majd minden nap elmondom 10szer a tükörben, hogy "Katinka vagyok, és jön a lavina". Hátha ez segít:D. 

Viccet félretéve. Változtatnom kell a morálon. És a viselkedésen. És a természetemen.  De attól félek, hogy útközben el fogom felejteni, hogy ki vagyok én, és ki az, akinek látni akarnak? Magyarul félek attól, hogy ismét abba a csapdába, hogy mások elvárásainak megfelelően akarok majd megfelelni, és ezáltal megszűnök önmagam lenni. Elég éles a határ.
És ugyan nem egészen erre példa, de ma volt alkalmam látni egy olyan embert egy színházi próbán, aki annak idején egy szerény, jó humorral megáldott, kedves ember volt, ma viszont annyira antipatikus módon viselkedett, hogy őszintén elszomorodtam. Mert egyszercsak elszállt.

Nehéz dolgok ezek.  Én megnem akaromfeltalálni a spanyol viaszt.Szóval most Katinka színpadiasan integetve, és csókokat dobálva, rózsák záporában el.

Előtte még egy kép:

holnap futok

a ligetben

hogy miért futok?

az életemér'.

akkor ia, ha a térdem bánja. 

el innen. 

oké

megnyugodtam

nagy levegő be

kifúj

na.

nem akarok én senkihez igazságtalan lenni

jöhet a zuhany. 

lehet, hogy előzőleg kicsit kaotikusan fogalmaztam

magyarul:

elegem van, hogy mindenki az én érzéseimmel játszadozik, de leginkább abból van elegem, hogy én ezt hagyom. ezen változtatni kell. 

pont.

Általában a környezetem ki van akadva azon, hogy hogy lehetek ennyire kishitű, pesszimista, és öbizalomhiányos.

Mindig ugyanaz a szöveg.

Nem vagy hülye

Jó fej vagy

Nem nézel ki rosszul

ami után mindig elhatározom, hogy akkor elkezdek hinni benne, hogy ezek a dolgok egytől egyig igazak, és én gondoltam rosszul. 

Majd jön a pálfordulás, és mindig ugyanaz a vég: rájövök, hogy mégiscsak nekem volt igazam. 

Mert ha nem nekem lenne, akkor mégis mit rontok el állandóan? 

Mi az, ami miatt senki nem tűr meg maga mellett?

nem szeretek blogon káromkodni, de

faszkivan.

Valamit rosszul csinálok, de nagyon. 

Egyetlen szerencséje a férfi társadalomnak, hogy van egy Bé barátnőm, aki mindig tudja, hogyhogy kell az ilyen mélypontjaimat kezelni; narancslé nénivel, és vodka bácsival, nomeg kis zenével. 

Más nem vigasztal.

Természetesen nem haragszom senkire. Csak magamra. A tehetetlenségemre. És a balszerencsémre. 

Persze, lehet, hogy szert tettem egy új barátságra, csak... nem erre számítottam, na. Bár valahol a legmélyén sejtettem.

Lehet, hogy pesszimistábbnak kéne lennem. 

Most legszívesebben átváltoznék egy sünivé, kiélesíteném a tüskéimet, és nem hagynám, hogy bárki is hozzám érjen. 

Ha valaki mégis szeretne megérinteni, annak azt ajánlom, hogy békés szándékkal tegye, és ne bántson, mert most nagyon nincs szükségem rá. 

Köszönöm

Nemrégiben láttam a Spíler, leánykori nevén a RockNrolla című filmet. Aki szereti a brit akcentust, az izgalmat, és a több szálon futó történeteket, azoknak nyugodt szívvel ajánlom. Alapjáraton sosem voltam elájulva Guy Ritchie filmjeitől, de ennek annyira tetszett a trailere, hogy gondoltam, megküzdök a RockNrolla-val. Jelentem, végig tudtam követni az eseményeket, bár amikor először néztem, nagyon koncentráltam, és le is pisszegtem szegény Némót párszor :D. A filmnek folytatása következik, Real RockNrolla címen, kíváncsi vagyok, hogy a felettébb találékony magyar filmfordítók milyen fantasztikusan passzoló címet találnak neki. Valószínűleg Guy Ritchie, most, hogy nincs Madonnája, a filmjeiben fogja kiélni minden perverzióját, ami egyébként már ebben a filmben is megvan. Szóval remélhetőleg ez a folytatás nem olyan lesz, mint a Beethoven-sorozat és társai.

So you know... just go ahead. 

van az, hogy az elmúlt hét hétben annyi szimpatikus éshelyes fiút láttam, hogy még, és nem mertem egyikőjükhöz sem közeledni?

Balfék lennék?

Igen. 

Ma gyanútlanul megnyitottam azt az e-mail fiókomat, amit már nagyon régen nem. 

Kitöröltem a hülye reklámokat, a sok kurzusmailt, majd megakadt a szemem egy két héttel ezelőtti levélen, melyet az egyik zenekari tag küldött. 

Ez a cikk volt benne :

 Az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Bartók Béla Énekkar és Koncertzenekar dirigensét pénteken érte a halál. Baross Gábor 1930-ban született Budapesten. Tanulmányait az ELTE Jogtudományi Karán végezte, a Bartók Béla Szövetségben kapta karnagyi és zeneszerzői képzését, Vásárhelyi Zoltán, Sugár Rezső, Geszler György tanítványa volt.

Baross Gábor 1953-tól 1957-ig a Magyar Állami Népi Együttes korrepetitora, karmestere, 1957-től az együttes művészeti vezetője. 1948-tól az ELTE énekkarának alapítója, majd koncertzenekarának karnagya, 1970-től 1973-ig az Egyetemi Színpad vezetője, 1990-től 2003-ig a Magyar Kórusok és Zenekarok Szövetségének elnöke, 1991-től a Europa Cantat elnökségi tagja.

Baross Gábor művészeti tevékenységéért 1971-ben kapott Liszt Ferenc-díjat, 1980-ban érdemes művész díjjal tüntették ki, de kiérdemelte többek között a Magyar Örökség-díjat és a kiváló művész elismerést is.

Az általa dirigált egyetemi énekkar és zenekar tavaly jubileumi eseményekkel ünnepelte kerek évfordulóit. Baross Gábor fontosnak nevezte az „értő közönség” nevelését, véleménye szerint „a művészet áramába be kell vonni a közönséget”, s akkor a hangversenytermek nem csak sztárok fellépése esetén telnek meg. A kórus rendszeresen énekli Bartók Béla és Kodály Zoltán műveit, ugyanakkor repertoárjukból sohasem hiányoznak a kortárs magyar zeneszerzők alkotásai.

Elmondhatom magamról, hogy én is dolgoztam ezzel a kiváló emberrel, majdnem egy évet... És bár nem mindig értettem egyet a döntéseivel, titkon mindigis csodáltam az erejét, a kitartását , és halhatatlannak hittem. Sosem képzeltem volna, hogy egyszer ő is eltávozik.Most is csak akkor, amikor harmadjára olvastam el ezt a cikket. 

Én egy senki vagyok hozzá képest, de talán megengedhető, hogy ezt a bejegyzést neki, és munkásságának szenteljem, és az ő szavaival búcsúzzak el tőle:

 "Isten áldjon, Kedves Barátom!"

"Kb. fél kettőre értem haza, de még egész úton Krissel beszélgettem telefonon. Beértem az ajtón, átjárt az otthon biztonságos aurája… befeküdtem az ágyamba, és azon kezdtem el töprengeni, hogy mennyire jó dolgom van… Van egy nagyon jó barátom, akivel akkor is van miről beszélnünk, amikor egy egész estét együtt töltöttünk. Hogy a legapróbb részletekig ismerjük egymás gondolkodásmódját. Hogy van, amikor egyszerre szólalunk meg. És kiállunk egymásért minden helyzetben. És tiszta szívből sajnálom az olyan embereket, akiknek ez mind nem adatott meg."

Nem akarok én is közéjük tartozni.

a szemem véreres

az orrom eldugulva

a tekintetem a sófoltos flasztert böngészi

nemsírok.

nem.

de.

Ma reggel felkeltem, aztán elmentem a boltba, és kivártam a sorom, hogy végre kifizethessem a reggelimet.

Aztán hazajöttem, tanultam, ettem. Töltöttem zenét. Olyat, ami már régebben megvolt. De végtére is...miért ne?

Aztán elmentem tanítani,  déltől 5ig. Ennek köszönhetően az agyam használhatatlan. Akár a befőtt a dunsztos üvegben,  légmentesen lezárva. 

Mondanám, hogy szégyeld magad, de felesleges, mert én jövök zavarba előbb, és sírom el magam. 

A kergetőzés is általában akkor fair csak, ha nem engem kell kergetni, hanem én kergetlek másokat. És a végén én mentegetőzöm.

Néha nekem is lehet szar kedvem talán. 

Néha én is felkaphatom a vizet. talán. 

passz. nem tudom. alárendelődtem volna?

Ma jutottam el arra a pontra, hogy elegem van abból, hogy valaki mindig jobb nálam, hogy amit én csinálok, az szar, és sosincs igazam senkivel szemben sem. 

Jelentem, azt is unom már, hogy a melleim alapján azonosít be mindenki. Bántó és megalázó. 

Legszívesebben hozzávágnék valamit a falhoz, csak tudom, hogy utólag megbánnám.

Úgyis megint én leszek az a karakter, aki a végén behódol és bocsánatot kér. Csak ezt is meg lehet unni egy idő után. 

nyehh.

Egyszerre vagyok pattanásig feszült, dühös, és ideges.  

n
y
u
g
t
a
t
g
a
t
o
m
agam. Nem kell a sajnálat. Egy szó kellene. Más nem.

Nem szeretek ilyen közéleti jellegű postokat írni, ma viszont megteszem. Másodjára. Miközben épp olvasgattam, a következő hír-sms futott be a telefonomra:

"Véres dráma Csepelen! Egy símaszkos férfi berontott egy iskolába, két férfit bejbe lőtt, a gondnokot pedig megsebesítette. A támadó elmenekült."

Nem tudom, hogy mostanában mi van az emberekkel, lehet, hogy néhányaknak a szokatlan hideg miatt fagyott meg az agyvize... Vagy csak szimplán egyre kegyetlenebbek leszünk?

Pár éve láttam a Kóla, puska, sült krumpli  című filmet, melyet a botrányos dokumentumfilmjeiről híres Michael Moore jegyez.

Maga a film tulajdonképpen columbine-i középiskolában elkövetett mészárláson keresztül mutatja be, hogy az emberek mennyire előítéletesek, hogy Amerikában mindenkinek fegyvere van, és a média is azt tömi az üres yankee fejekbe, hogy soha, senkiben nem szabad megbízni, és ha valakivel valami bajod van, akkor minél drasztikusabb módszerhez kell nyúlnod, hogy hatásos légy. 

Most, hogy ezt az üzenetet elolvastam, eltöprengtem azon, hogy vajon nálunk mikor érnek meg az események egy, az amerikai filmhez hasonló alkotás elkészítésére.  Ha egyáltalán kell hozzá a "megérés" folyamata.

Emlékszem, hogy annak idején, amikor a hírekben először lehetett hallani diákok által elkövetett iskolai mészárlásokról, a pedagógus anyukám és nagypapám egyszerre sóhajtott fel;"Na, vajon EZ mikor ér ide hozzánk?".

Tisztelettel jelentem; megérkezett. Igaz, még nem teljesen, mert ahogy az üzenetből kivettem, nem diák lövöldözött, de talán már az lesz a következő.

Hajrá! Csak így tovább!